Sziasztok! Hoztam is az első részt, bár még
nem olyan izgalmas, de később még jobb lesz. Nagyon kíváncsi
vagyok arra, hogy mit szóltok hozzá. Szóval várom a
véleményeteket! Nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást!!
http.//alloftheroyals/SarahGrow_Cambridge
Sara Grow Kate Middleton hercegné
előző házasságában született (ma már 14 éves), de a királyi
udvarban él a mai napig.
All Of The Royals adatlapja:
Név: Sara Maria Kate Grow
Anyja: Kate Middleton
Apja: Robert Grow
Született: 2000. január 26. (most 15
éves)
Egyéb:
Kedvenc ital: limonádé
Kedvenc szín: tengerkék, barackvirág
Kedvenc állat: kutya
Kedvenc elfoglaltság: zongorázás
Hangszer: gitár, zongora
Beszélt nyelv: angol, francia, magyar
Érdeklődési kör: olvasás, római
jog, zongorázás
’’Mi lesz, he nagy lesz’’:
jószolgálati nagykövet vagy jogász
Ha többet akarsz megtudni róla, akkor
kattints erre a linkre:
http//alloftheroyals/SarahGrow_Cambridge/more//
Kapcsolódó cikkek: Elvált nővel
házasodott Vilmos herceg… Interjút adott a királyi pár… Sara
Grow- Mindkét szülőmmel ugyanolyan a kapcsolatom…
Hát ez lennék én… Persze csak a
net és a kívülálló emberek szerint. Amit rólam írnak, -legyen
jó vagy éppen rossz- annak sokszor a fele sem igaz. Természetesen
ez nem az újságírók, szerkesztők hibája, de még csak nem is
azoké az embereké, akik készítettek velem interjút egy cikkhez.
Ha úgy vesszük az anyám és Vilmos hibája, amiért olyan
fontosnak tartják, hogy jó kép alakuljon ki az emberekből a
királyi családról, amibe lassan 4 év óta beletartozom. Na de
kezdjük az elején……
>Visszaemlékezés<
- Sziasztok, megjöttem!!!- kiabáltam
és beléptem a hatalmas ház szintén nagy ajtaján, majd letettem a
két óriási bőröndből, egy sporttáskából és egy hátizsákból
álló csomagomat a bejárt mellé és benéztem a nappaliba.
- Sara, de jó, hogy megjöttél, úgy
hiányoztál nekünk- és hirtelen anya, minden tiltakozásom
ellenére szorosan megölelt. Majd amikor percek múlva ki tudtam
bontakozni az öleléséből, hirtelen megláttam aput, amint
mosolyogva néz rám a kanapéban ülve. Mosolyogva odamentem hozzá
és őt is megöleltem. Majd szokásomhoz híven elkezdtem mesélni,
mivel Párizsban voltam egy teljes hónapig a nagynénémnél
nyaralni, akik mindent megmutattak. Minden érdekes és kevésbé
érdekes dolgot, ami Párizsban van, sőt még más francia városokba
is elvittek körülnézni. Szóval élményekkel, mondandóval tele
meséltem el az utazásom történetét a szüleimnek, akik
figyelmesen hallgattak engem, de amikor már majdnem a végén
voltam, azt vettem észre, hogy nem bírom nyitva tartani a szemeimet
és a kimerültségtől gyorsan álomba merültem.
Mikor kinyitottam a szemem a napfény
besütött a függönytelen ablakon át és a szembe világított már
nyúltam volna az ágyam alá az óráért, hogy megnézzem mennyi az
idő, de mikor nem találtam meg a megszokott helyén, nagyon
elcsodálkoztam és hirtelen bevillant, hogy már nem Párizsban
vagyok, hanem Cambridge-ben, a házunkban és az órámat az
éjjelszekrényemen kell keresnem. Megnéztem az időt és már fél
11 volt, szóval jó sokat aludtam. Kibotorkáltam a konyhába
álmosan, kócosan és olyan fejjel, hogy még a saját anyám se
ismerne rám, sőt egyenesen oroszlánnak nézne, majd találtam az
asztalon kikészítve reggelit és egy cetlit, miszerint apa elment
unkamegbeszélésre, anya pedig elment a cukrászdába dolgozni, ő
hivatalosan mestercukrász és nagyon szereti ezt a szakmát. Egy
híres cukrászdát működtet a Cambridge-i kastély közelében,
már a királyi családtagjaitól is kapott megrendeléseket, aminek
nagyon örült és olyankor nagyon későig bennmaradt az üzletbe,
mert nem akarta másra hagyni a sütik készítését. Apa pedig
hetente 4-szer minimum munkamegbeszélésen/továbbképzésen van,
mivel egy hatalmas vállalatot működtet. A reggelinek szánt
pirítósom már kihűlt, de mégis nekiláttam megenni és közben
végiggondoltam, hogy 3 nap múlva suli, de már kész a nyárra
kapott házi, tanultam és az iskolakezdésre is felkészültem már
(anya jóvoltából persze). Úgyhogy filmet néztem és neteztem
addig míg haza nem értek és persze jó gyerekhez híven gyorsan
porszívóztam egy kicsit, hogy ne tudjanak rám szólni semmiért
anyáék. Amikor hazajöttek, meséltünk egymásnak a napunkról,
majd mivel mindenki fáradt volt elmentünk aludni.
Éjszaka nagyon mélyen aludtam, így
még az óra csörgése sem ébresztett fel reggel. Arra keltem, hogy
anyuék kissé felemelt hangon beszélgetnek egymással, bár
szerintem vitatkoztak, de ezt biztosan letagadnák.
- Figyelj Kate, ne
mondjuk még el neki, mert így, az iskolakezdés előtt nem lenne
szerencsés teljesen összetörni a lelkét!- hallottam apa hangját.
- Lehet, hogy igazad van, de…- mondta
anyu,de apu rögtön közbevágott, amin csodálkoztam, mert nem
szokása.
- Csak semmi de, biztos, hogy igazam
van!- Halottam ismét apu cseppet sem nyugodt hangját.
- Ne legyél te abban olyan biztos,
legutóbb is….- Kezdte volna anya a következő mondatot, de apa
ismét közbeszólt.
- Szerintem ezt már megbeszéltük, a
legutóbbi csak egy apró félreértés volt, semmi más. De ne
tereld a témát. Szerintem várjunk még egy kicsit avval, hogy
elmondjuk neki, mert nem akarom teljesen összetörni, tudod milyen
érzékeny lelke van!- apa szavai után biztos voltam abban, hogy
rólam van szó. De mit nem akarnak elmondani nekem? Ekkor már a
nappali ajtajában állva hallgattam a beszélgetésüket, és alig
tudtam megállni, hogy ne fedjem fel magam és kérdezzem meg,hogy
miről van szó. Tehát a „beszélgetés” tovább folytatódott
és én még mindig az ajtóban állva hallgattam.
- Tudom, hogy érzékeny, de nem
hazudhatunk neki tovább. Már így is sokat halogattuk, de
akkor Párizsra fogtuk az egészet. Viszont az iskolakezdés, az elég
gyenge kifogás. Figyelj Robert, ha te nem én elmondom neki és
kész! Nem érdekel, hogy mit gondolsz, de én nem titkolok tovább
semmit és elmondom neki, hogy…- de a mondatot már nem tudta
befejezni, mert nem figyelem és nekimentem a hátam mögött lévő
polcnak, amiről leestek a könyvek. Lebuktam, ezt nem hiszem el!!
Hogy az a…- nem volt időm tovább gondolkodni, mivel anya és apa
jelent meg az ajtóban, Arcuk falfehér volt és ijedtséget
tükrözött. Én is ijedt voltam, csak teljesen más miatt, mint ők.
- Mióta állsz itt?- tette fel apa a
rövid, mégis jelen pillanatban az egyik legfontosabb kérdést.
- Mi az, amit nem akartok elmondani
nekem?- válaszoltam kérdéssel a kérdésére.
A szüleim csak kissé meglepetten és
nagyon szomorúan néztek rám aztán hirtelen anya vett egy nagy
levegőt és belekezdett a mondandójába.
- Kislányom, gyere, ülj le egy kicsit
beszélni szeretnénk veled .- leültem a kanapéra és feszülten
figyeltem a szüleimre. Apa vett egy nagy levegőt és belekezdett.
- Az a helyzet, hogy még Párizsba
utazásod előtt eldöntöttük, hogy mi édesapáddal….
De ekkor nagy csörömpölés
hallatszott a kertből. – A fene egye meg mi lehet ez??